Sorry, you need to enable JavaScript to visit this website.
Gyártás

A nyugati gyártás újbóli felemelkedése

A gyártás egykoron egy seregnyi munkást és túlzsúfolt műhelyeket jelentett. Az Egyesült Államokban az ipar a gazdaság alapja volt, amely elősegítette egy nemzetközi szuperhatalom létrejöttét. Napjainkban máshogy állnak a dolgok.

2017-ben a gyártás hatalma a sebészi pontosságú működésben és a technológián alapuló hatékonyságban rejlik. A világgazdasági változásoknak köszönhetően az okos nyugati gyártók nagyrészt a technológiára és az innovációra támaszkodnak üzleti tevékenységük folytonossága érdekében, mivel pusztán áralapon nem könnyen tudnak versenyezni a tengerentúlon dolgozó hatalmas és alulfizetett munkaerőkkel.

Más szóval: megérkezett az Industry 4.0, és azon gyártóknak, akik készen állnak az üdvözlésére, új életet lehet a vállalkozásába.

Egy világhatalom létrehozása

Az amerikai gyártás, amelyet mindig is a nyugati ipar aranyának tartottak, szerény kezdetekből nőtte ki magát a 18. század végén, amikor Samuel Slater megépítette az első textilgyárat Rhode Islanden, forradalmat indítva el ezzel. A gazdaság vázát képező farmok helyét átvevő gyárak olyan anyagokat gyártottak, mint az acél, a pamut, a gyapjú és a bádog, később pedig késztermékeket is.

Egy évszázaddal később az Egyesült Államok kiemelkedő világhatalommá kezdett válni a teljesen iparosodott gazdasági bázisa által megteremtett előnyöknek köszönhetően. Amerikának a Panama-csatornától a normandiai partokig gyakorolt idegen befolyását óriási gyártó nagyhatalommá válása tette lehetővé. Az amerikai középosztály a virágkorát élte a jól fizető ipari munkahelyeknek köszönhetően, így a vásárlói társadalom is jobban a zsebébe tudott nyúlni.

Napjainkra azonban a globalizáció példátlan magasságokba emelkedett, és a hagyományos gyártás idejétmúlttá vált.  Az a siker, amely magas bérekhez és életszínvonalhoz vezetett, a gyártulajdonosokat arra kényszerítette, hogy olcsóbb bérű munkaerőt keressenek távolabbi piacokról. A munkahelyeket kiszervezték vagy automatizálták, egészen olyan mértékig, hogy az amerikai gazdaság 5 millió gyári munkahelyet számolt fel 2000 óta.

Míg a gyártás területén lévő munkahelyek száma az elmúlt néhány évben némileg gyarapodott, továbbra is lényegesen kisebb, mint fénykorában. Ez nem ritka jelenség a gazdag nyugati országokban; a nyugat-európai autógyártók például a gyártást áttették Kelet-Európába és Kínába, ahol olcsóbbak a bérek. Más vállalatok Indiába akarják kiszervezni a gyártást, ahol az átlagos gyári bér durván 1 dollár óránként.

Ennek ellenére néhány nyugati gazdaság nem roppan bele a hagyományos gyártói munkahelyek elvesztésébe. Vegyük például a német modellt. A német gazdasági növekedésnek közel 25%-a származik a gyártásból, ráadásul egy olyan korban, amikor a tengerentúlra való kiszervezés és a leépítés rendkívül gyakori.

A köz- és magánszférában kialakított partnerkapcsolatok, a pályázatok és a legújabb technológia kihasználásával a német gyártói gazdaság él a digitális forradalom adta előnyökkel, melyek révén magas szinten teljesítő húzóerővé formálja a gyártói ágazatot.

Az automatizációs és technológiai fejlesztések arra sarkallják a német gyártókat, hogy olyan fejlettebb felhasználási módokhoz alkalmazkodjanak, amelyek nem olyan könnyen másolhatók le az olyan országokban, mint Kína vagy India. A textiliparban például a német vállalatok a karbonszálas textíliák kifejlesztésére koncentrálnak, melyeket az autóiparban, valamint a repülési és űrhajózási ágazatban történő magasabb szintű felhasználásra szánnak.

Az ilyen szintű gyártás fejlettebb berendezéseket és rendkívül jól képzett kezelőket igényel, így tud versenyképes maradni Németország textilipara, miközben más nyugati országok hagyták, hogy az ipari ágazataik lényegében összeroppanjanak a bérezési verseny súlya alatt.

Alkalmazkodás a nyugati gyártói hatalom új korszakához

Úgy tűnik, az Egyesült Államok kezd felzárkózni. Ha az innovációról és a rugalmas működésről van szó, a gyártók komoly beruházásokba fognak. A robotikai beruházások 32%-kal nőttek 2017 első negyedévében, ami az ipar elköteleződését jelzi a technológiai innováció irányába. És igen, az automatizáció és a robotika azt jelenti, hogy kevesebb a hagyományos gyártói munkahely, de azt is, hogy több a magas bérezésű, magas képzést igénylő pozíció az olyan területeken, mint az adattudomány és a mérnöki tudomány. Egy ilyen munkaerő iránti ugrásszerű kereslet azt jelenti, hogy a nagyközönség duplán fog profitálni a német modellhez képest jobban fizető munkahelyekből és jobb minőségű termékekből.

Például a dolgok internetének (IoT) megvalósítása és a gépi tanulás mint a műveletek egyszerre részletes és átfogó szintű megfigyelésének és kezelésének eszköze alapkövetelménnyé kezd válni a gyártók számára – és valójában minden vállalat számára. Ezeknek a megoldásoknak a kezelése és kihasználása képzett munkaerőt igényel olyan pozíciókban, amelyek nem szükségszerűen léteztek korábban.

Egy másik példa is azt támasztja alá, hogy egy új aranykor köszönt be a nyugati gyártásban, és ez nem más, mint a 3D nyomtatási technológia ipari alkalmazása. Az ilyen magas szintű technológia, amely jellemző az úgynevezett negyedik ipari forradalomra, egy korábban elképzelhetetlen tempóban való haladást ígér, és olyan hihetetlen hatékonyság elérését is, amelyhez az alacsony bérezésű munkaerővel dolgozó gazdaságok óriási ereje sosem érhet fel.

A gyártás fejlődését mutató infografika.

A gyártás egyre inkább egy butikszerű modell felé indul el. A megfelelő képességek, a megfelelő technológia és a megfelelő piaci rés birtokában bárhol és bármikor végezhető. Nincs szükség hatalmas munkaerőre. Nincs szükség hatalmas létesítményre. Ennél a modellnél a siker a rendkívüli hatékonyság és az intelligens stratégia, az intelligens üzleti struktúra és az intelligens folyamatok ötvözetén múlik.

Annak a munkavállalónak, aki egy ilyen új, feltörekvőben lévő iparágban készül elhelyezkedni, fontos, hogy a megfelelő képességekkel rendelkezzen. Az intelligens automatizáció növekvő áradatában a munkaerő életképessé tételéhez oktatási lehetőségekre van szükség a prediktív karbantartás, a logisztika és a műveletek, a létesítmény-, az energia- és az ellátásilánc-kezelés területén.

Természetesen ez azt is jelenti, hogy az egyetemeknek és a műszaki iskoláknak alkalmazkodniuk kell az új gazdasághoz. Ezeknek a technológiáknak és a kezelésükhöz szükséges képességeknek az alapos elsajátítása nélkül nem lesz olyan munkaerő, amely támogatni tudná ezt az új gyártási modellt. Egy teljes körű ipari reneszánsz elősegítése érdekében a felzárkózás tempójának fel kell gyorsulnia. De még így is egy igazán sikeres kezdetről beszélhetünk. Az Egyesült Államokban legalábbis úgy tűnik, hogy kijelölték az irányt a radikális újbóli felemelkedéshez. Persze ez még nincs kőbe vésve, de várjuk ki a végét. Lehet, hogy 3D-ben lesz kinyomtatva.

Megjelölve: